Magyarország - Málta (3-0)

Sajnos Albániába nem kísérhettem el válogatottunkat, azonban a Málta elleni hazai mérkőzésre már jó előre megvettem a tikettemet - mint utóbb kiderült, nagyon is jól tettem, mivel olyasmi történt a héten, amire rég nem volt példa: a mérkőzés előtti napon elfogytak a belépők.
A meccs előtt másfél órával a Földtani Intézetnél találkoztam 2 farkassal, mivel úgy tájékoztattak, hogy közeli szektorban lesznek. Én a T-be, ők a D-be foglaltak helyet, a meccs alatt sokat integettünk és tapsoltunk egymásnak. A beléptetés most sokkal kulturáltabban ment, közben azért elfogyasztottam egy jó minőségű 400 forintos soproni kenyeret. 
Bent telt ház fogadott, és egy fiatal capo a kerítésen, akinek a megafonja már a meccs előtt megadta magát. A meccs kezdetén a Himnuszt egy szektoron belül is sikerült 4 szólamban előadni, majd megkezdődött a szurkolás. Végig jó hangon buzdítottuk csapatunk, igaz összehangoltságról nem nagyon beszélhettünk, mivel az alul helyet foglalók szurkoltak a capo szerint a feljebb állók pedig egy-egy a tömegből felordító önjelölt capo dalait zengték. A csapat meghálálta a biztatást, nyert is 3 szép góllal, de a játékkal néha bizony adósak maradtak. 
A TCS-szeku már a nulladik percben kivívta a szimpátiánkat, amikor is az előzőleg az MLSZ által lepecsételt drapit szedte le, melyen a máltaiaknak üzentünk, hogy hagyjanak fel a madarak gyilkolásával. Gólörömöknél pár tűz és füst így hát véletlenül az ő nyakukban landolt, amit a meccs végén úgy próbáltak meghálálni, hogy csúnyán mutogattak egy emberre, hogy majd ki lesz emelve, meg walkietalkie-ztak is sokat. 
Reméljük ez a lelkesedés kitart őszig, és az elkövetkező 4 nehéz meccsen kiszurkolunk jó pár pontot a csapatnak. Mi feltétlenül ott leszünk.
Hajrá Magyarok!

k.